2007. szeptember 19., szerda

Elveszett poggyász


Már megint úton voltam - persze ezúttal még véletlenül sem utazási irodával. De nem jártam sokkal jobban. Bár persze még mindig kellemesebb három napig ugyanabban a ruhában lenni, mint csótányokkal barátkozni. Nagyon nehéz dolga van ám annak a magyar utazónak, aki Budapestről Sevilla-ba szeretne utazni. Bár első gondolatra az ember azt hinné, hogy 3-4 óra és ott tudok lenni, ebben az esetben ez nekem háztól házig több mint 12 órába telett. Hogyan? Budapest-Róma. Természetesen már az első állomáson késett a gépem, így már a római csatlakozást lekéstem. Érzésem szerint itt történt a baj a csomagommal, olasz barátaink ugyanis ráültek a csomagomra. Én a következő géppel mentem tovább Madridba, majd onnan mintegy 2 óra internetezés után Sevilla-ba, de a csomagomat sajnos hiába vártam... Csak pörgött a szalag és a rémálmaim váltak valóra... Egyre kevesebb ember állt mellettem. Majd végül egyedül maradtam a szalag mellett. Mit lehet ilyenkor tenni, felkerestem az Iberia pultját, ahol megnyugtattak, hogy semmi gond, jön még gép, jelenleg még Rómában van a csomagom, de estére ott lesz a szállodámban, ne izguljak. Nem is izgultam. Késő este telefon. Persze már nem veszik fel. Reggel megtudom, hogy jelenleg már nem tudja senki, hol a csomagom, de nyugodjak meg, biztos megérkezik estére. Este újabb telefon. Megint semmi újság, nincs hír a csomagomról. Most már kezdek izgulni, mondják, hogy vásároljak ruhát - mondom nekik, hogy nincs rá időm, (sajnos) nem nyaralni jöttem - pedig de jó is lenne, 35 fok van odakint... Másnap este kapom meg végül a csomagomat, következő reggel indulok haza. Még jó, hogy hoztam ruhát magammal... De a csomag egyszerűen bekerült a szobámba, semmi levél, semmi elnézést. Pedig milyen egyszerű lett volna kihúzni a "hiba méregfogát" azzal, hogy kapok egy levelet, melyben elnézést kérnek és elmondják, hogy mit kell most tennem, ha vásároltam volna ruhát és szeretném visszakapni a pénzem. De ezek szerint ez nem csak magyar sajátosság.

2007. szeptember 4., kedd

Burger Bank


Tegnap kiszaladtam, hogy bankügyeket intézzek és egyek is valamit. Hát, ennél rosszabbul nem is sikerülhetett volna ez a kombináció. Kezdtem a bankautomatánál: a kedves OTP Bank önkényesen beállitott nekem egy bankkártya limitet, melyet nem lehet feljebb állitani: 500,000 Ft. Ez már évek óta ennyi, nekem pedig most (mindenféle magán és céges körülmény miatt) történetesen több készpénzre lett volna szükségem. Persze ezt csak ott és akkor tudtam meg, amikor ki akartam venni és hivtam a telebankot, hogy mi a fenéért nem kapom meg a pénzemet, ami a számlámon van. És ne mondja nekem senki, hogy ez azért van, hogy nehogy kifogyjon az automatából a pénz: az öt kiló pontosan 25 darab pénzjegy volt. Azért ennél szerintem a mai automaták kicsit több tartalékkal kell, hogy rendelkezzenek. Ez egyszerűen arról szól, hogy az OTP nem kiván foglalkozni a magasabb igényekkel, megmarad az átlagemberek átlagbankja, vagy még talán az sem. Mondtam is az Alagút utcai fiókban (ahol épp rendszerleállás miatt közel fél órás várakozás után hozzájutottam az 5 kiló felett szükséges pénzemhez), hogy sok sikert a nyugdijas rétegek kiszolgálásához, én meg hamarosan megyek egy másik bankhoz. Hallottam ugyanis, hogy jön valami nagy. Valami jobb. Valami más. De ez még titok!
Miután a bank ilyen sokáig tartott, nem maradt időm ebédelni, ezért a Burger Kingben gondoltam, tolok egy tortilla-t. Ez is több mint 20 percbe telt. Állitólag nem vette be a rendszer a rendelésemet, igy visszakértem a pénzemet. Vissza is kaptam, igy ingyen ettem egy hideg tortillat, mivel a kedves pénztáros (miután a főnökével megbeszéltem, hogy visszakapom a pénzt) még több mint 5 percig szivatóvégre tett és nem adta vissza a pénzt - komolyan, közben még 2 embert kiszolgált. Ez van. Nem mondom, hogy nem megyek oda többet, de ezt fejben tartva választok gyorséttermet a jövőben, az biztos.