Ferihegyi parkolás - jobb sztori, mint a Zóna taxi?

Balázs története szerintem nem egyedi - én mondjuk eddig csak azon voltam felháborodva, hogy három napért 12e Ft-ot fizettem múltkor, de Balázstól is érdekes dolgokat hallhattok itt lejjebb. Apropó, azt hallottátok, hogy (ugyan még nem jogerős), de a budapesti parkolócégeknek be kell számolniuk arról, hogy mire költik a beérkező (bedobált) pénzeket? Vajon hogy szedik ki a kormánypárti és ellenzéki politikusaink a nekik járó jussaikat - ha szerencséjük van, offshore cégeket használtak erre, ha nincs, akkor VÉGRE jön a bukta. Meg nem erősített információk szerint amúgy Demszky (volt) feleségének van érdekeltsége az egyik cégben - de ez persze lehet, hogy csak városi legenda... Jöjjön akkor Balázs sztorija (felvezetéssel együtt - A KÉP CSAK ILLUSZTRÁCIÓ):

_______________

Helló,

Bevallom, nem olvasom minden nap a blogot, de túl sokszor tévedtem már ide, és kellett rádöbbennem, mennyi elfogadhatónak nem nevezhető dolog történik környezetünkben. Hasznosnak és jónak találtam - ha másért nem, legalább azért, hogy az ember kicsit leeressze a gőzt , gyakorolja a "mormogáshoz való jogot", és egyszerűen kibeszélje magából a keserűséget.

Szeretnék megosztani egy friss (tegnapi) történetet, ha alkalmasnak találod, tedd közzé légy szíves:

Tegnap (2008.09.18) este a ferihegyi reptérre indultam. Kedves párom érkezett haza az esti órákban. Úton a reptér felé vettem észre, hogy nincs nálam a pénztárcám, pediglen a parkolási díjat a reptéren 800Ft/órában mérik. Ez azért probléma, mert a gép késhet (este 9 re volt beígérve), volt, hogy majd egy órát kellett pluszban várnom. De a legtöbbször kb 10 percen belül meg szokott érkezni. Megesett, hogy sokat késett a gép, be is volt táblázva, ezért a parkolót elhagyva beültem egy kávézóba, és a tervezett időre mentem csak vissza. Így 0 Ftot kellett fizetnem az 5 perc parkolásért. Gondoltam a rendszer valami időarányos elven működik. Erre alapoztam most is. Vésztartaléknak meg ott volt a kocsiban kb 500 ft apróban, a parkolóautómatákat etetendő.
Egész pontosan belőttem az érkezést, 21:03kor értem a parkolóba (a leblokkolt parkolójegy szerint), és pont kiszálltam, amikor párom megcsörgetett, hogy merre vagyok, mert megérkezett: szuperjó, ez a legjobb eset. Találkoztunk, mentem az automatához, és a betolt cetlit akartam nyugtáztatni, majd lemerevedtem a döbbenettől: 600 Ftos parkolási díjat állapított meg a gép. Kicsit pánikoltam, aztán kifosztottam a kocsim érmekészletét, és mivel kb 650 Ftra jött ki az apró, beletoltam a pénzéhes gépbe majd mindet. A visszadobott, leblokkolt mágnescsíkos cetlin tisztán látszott, hogy 21:03tól 21:11-ig, azaz 8 percig parkoltam. Ezért fizettem 600 Ftot. Döbbenet. Puffogtam erősen, és persze helyből a Homártársadalom szégyenfala jutott eszembe, hogy a szerintem erősen tisztességtelen lehúzásos módszert megosszam másokkal (ami ráadásul pár hónapja egészen biztosan nem így működött).
Eddig csak az előre fizetéssel jegyváltást tartottam pofátlanságnak: a gyakran túlfizetett parkolási díjat sehol nem kapja vissza az, aki "rosszul tippelt", és tovább báltott jegyet, mint ameddig az amúgy is semilyen szolgáltatást nem nyújtó parkolást (semmi őrzés, felelősség, csak fizess nekünk) igénybe veszi. Azt gondoltam az utólag kiállított nyugták precízek, és a tényleges időt számlázzák. Hát nem. Még egy remek megjegyzés: A fizető autómata semilyen blokkot nem produkált magából (a bevásárló központokban lévők szoktak adni..), és a sorompós kapu csak a kártya beillesztésével - és annak elnyelésével engedett csak utamra. Ergo semmi kézzel fogható papír alapú bizonyíték nem marad utána. Erre mondják azt, hogy lopás.

Tisztelettel:

egy felháborodott fogyasztó (de sokan vagyunk ilyenek..)

(az eset helye: Ferihegy 2 reptér, 2es termináltól kifelé jövet a parkolóhoz vezető lépcső aljában lévő fizetőautómata)

- B.

És már megint az e.on...

Egyik lelkes olvasónk, Ginger küldte el nekünk az alábbi történetet... Ha szabad annyi megjegyzést tennem, hogy ez szerintem sokkal inkább emberi ostobaság (és bunkóság), mint egy cégről szól - de olvassátok inkább Magatok a történetet...

A gyakornok esete az E.ONnal

 

Előzmény: Még 2007-ben bekerültem az E.ON Hungária Zrt. 1,5 éves gyakornoki programába, tehát egy határozott idejű 2008 szeptember végén lejáró szerződéssel rendelkeztem. Mivel főiskolai végzettségem van, szerettem volna egy mesterképzést is elvégezni, ezért jelentkeztem egy hazai oktatási intézmény esti tagozatára, de a jelentkezők kevés száma miatt nem indították el a képzést.

 

Mikor ez kiderült, megkaptam az értesítést egy holland egyetemtől is, hogy oda viszont mehetnék, így bementem augusztus elején a főnökömhöz, hogy szeptembertől Hollandiában folytatnám a tanulmányaimat, ezért kértem, hogy közös megegyezéssel rövidítsük le a szerződésemet szeptember 25-ről 17-re, hogy így a fennmaradó szabadságaimat kivéve ki tudjak menni már szeptember elejétől tanulni.

 

Ekkor még kompromisszumkész főnököm pár nappal később már azt mondta, hogy megengedi, hogy elmenjek beiratkozni, de 1 hétre vissza kell jönnöm dolgozni szeptemberben, de megígérte, hogy kifizeti az utazási költségeimet. Aztán elment szabadságra, majd mire visszajött, már közeledett a kiutazásom napja, de a közös megegyezéses felmondás megírását halogatta, amíg már az utolsó nap el nem jött, ekkor pedig azt mondta, hogy mégsem tudja megoldani az utazási költésgeim kifizetését és 2-3 hétre kell visszajönnöm, amit végül 1,5-re le tudtam alkudni, pont annyira, amennyi szabadságom volt, mert abban reménykedtem, a HR igazgatóval tudok erről beszélni és megengedi majd, hogy kivegyem a bent lévő szabadnapjaimat (ő végül nem vállalta a konfliktust, így nem adta ki a szabadságaimat).

 

Amit még tudni kell, hogy a kiutazásom előtti 2 hétben, már szinte semmi munkám nem volt, mivel minden kollégám tudta, hogy elmegyek és amúgy is, "csak" egy gyakornok voltam. A főnököm viszont arra hivatkozott, hogy sok a munka, ezért kell mindenképpen visszajönnöm, így én felhívtam vagy személyesen beszéltem mind a 9 kolléganőmmel, hogy milyen olyan projekt van, amiben kellene segítség, vagy bármilyen munka, de egytől-egyig azt mondták, hogy nem tudnék segíteni, ne jöjjek vissza. Mikor a főnökömhöz ezután bementem, hogy megkérdezzem, milyen típusú munkára számíthatok abban a 1,5 hétben, mert a kollégák már nem igazán tudnak nekem feladatot adni, annyit mondott: "Ennek a beszélgetésnek most vége."

 

Így kimentem Hollandiába beiratkozni és elkezdeni az iskolát, de vissza kellett jönnöm, persze saját költségen és bekéretkeznem szállásra barátokhoz, mert nem budapesti vagyok, és mindezt azért, hogy üljek egész nap az asztalnál (egy idő után bevittem az egyetemi könyveimet és tanultam), mert munkát nem kaptam senkitől, a főnök pedig még egy szóra sem méltatott. Mondanom sem kell, az összes kollégám és bárki, aki hallotta a történetet, ledöbbent, nem értik, mire volt ez jó. Így szívatta meg a nagy E.ON a kis gyakornokot.

 

Ginger