
Nagyon sok ehhez hasonló blog abból él, hogy csak anyáz. Én ebben is szeretnék egy kicsit más lenni - ezúttal (és igérem, ezentúl mindig) azt is leirom, ami meglepően pozitiv fogyasztói élmény. Nem klasszikus fogyasztás, de a rádióhallgatás is fogyasztás. Mostanában pedig (az Infórádión kivül) szinte csak a Petőfit (azaz bocsánat, az MR2-t) hallgatom. Milyen igaza volt annak, aki kitalálta, hogy változtatni kell a neven is: gondolom, hogy most még MR2 Petőfi, aztán a fiatalitás jegyében marad majd az MR2. (Ami nekem egyébként finoman szólva kicsit túlságosan hajaz az OE3-ra, de hát nem szégyen a másolás...)
Ennek a bejegyzésnek tulajdonképpen csak annyi az értelme, hogy aki eddig még nem hangolt rá, mindenképp tegye meg - külön öröm számomra, hogy mig az MTV kudarcot kudarcra halmoz, addig az MR2 sikeresen veszi az akadályokat és lassan megveri a kereskedelmi rádiókat... Persze emiatt éppen védekező kampányt inditottak (legutóbb asszem, a Népszabadságban láttam egész oldalas hirdetést, mellyel az ORTT-t próbálják rávezetni, hogy a zene kultúra, a kultúra pedig közszolgálat), hiszen a Rádió Café "felnyomta" őket...